Üdv mindenkinek 🙂
Tolunay vagyok Törökországból, és ezt a cikket Palermóból/Olaszországból írom.
Mielőtt idejöttem, nem volt külföldi tapasztalatom, így ez volt az első alkalom külföldön. Nem tudtam, milyen emberekkel fogok találkozni, és nem tudtam, hogy milyen ételeket fogok enni. Aztán megérkeztem Cataniába, majd busszal (igazából késésben vagyok, de a busz is késik, ez Szicília) Palermóba. A szervezőnk, Massimilano elvitt a buszpályaudvarról, mert nem működött a sim kártyám és felhívtam valakinek a telefonjáról. Elvitt egy helyet, ahol ehetek valamit, és találkozhatok néhány lakótársammal. Amikor odaérek, minden gondom elszáll, mint a madár, mert életem legjobb tésztáját ettem (majdnem 20 éve)…
Még mindig emlékszem a paradicsom ízére 🙂 Lehet, hogy csak egy adag tészta volt, de az én hazámban nincs semmi a tésztakultúráról, így a tészta finom volt. Aztán találkoztam 2 lakótársammal, Lidiával és Letíciával, ők is nagyon kedvesek voltak (persze nem több, mint a tészta). Segítettek elvinni a poggyászomat az EVS házhoz, megmutatták a város legjobb helyeit és a házat.
Azért választottam Palermót, mert… ez először is Olaszország, Palermo pedig Szicíliában van. Szicília a Földközi-tenger legnagyobb szigete, az idő mindig tökéletes (képzeld, decemberben parkokba mentünk napozni). Mindent megtalál, amire szüksége van, talán azt is, amit az északi részen nem talál (például a meleg emberek szeretik az időjárást). Valaki elmondhatja neked, hogy „maffia van, ne menj oda”, csak ne hallgass rájuk, és ne aggódj emiatt.
A hely, ahol dolgozom, egy egyesület, amely Palermo egyik hátrányos helyzetű kerületében található. Olyan gyerekeknek dolgoznak, akiknek kevesebb lehetőségük van, életük nehézségei vannak. Amit ott csinálok, az az Erasmus+ projektjeik tervezése (logó, poszter…) és segítőként csatlakozni a workshopokhoz. A gyerekek nagyon aranyosak és imádnivalóak, még olaszul sem tudnak – néhányan dialektusban –, én sem tudok olaszul még mindig, de mindig megtalálják a módját, hogy kommunikáljanak veled. A műhelyekről annyit, hogy vannak termek sportnak, zenének, táncnak, számítógépnek, művészetnek… én és más helyi önkéntesek segítünk nekik a házi feladatban, és csatlakozunk a workshopokhoz, hogy segítsünk a gyerekeknek és a tanároknak. Ha nem beszél olaszul, akkor néhány hétig fájni fog a feje, mint nekem…
Ha elaludtál a számítógépórán, csukd be a szád…
De édes…
Ha önkéntes vagy, lesz szabadidőd és szabadságod. Fejlesztheti képességeit, utazhat, vagy mindkettőt megteheti.
Olaszországi tartózkodásom alatt szinte minden álomhelyet meglátogattam Olaszországban, amit a koronavírus előtt látni szerettem volna. Nagyon szerencsés voltam, hogy befejeztem az utazást, és 1 héttel a karantén előtt visszafordultam Palermóba.
Torino, február 17
Az angolomat (az önkéntesség előtt A2-es szinten) és az olaszomat is fejlesztettem egy kicsit. Kényelmesebben érzem magam az Adobe és más tervezőprogramok használatában, és gyönyörű barátságok kötnek itt. Már azon gondolkodom, hogyan fogom elhagyni ezt a várost és a barátaimat.
Koronavírus, skype hívások, minden rendben lesz.
Egyelőre életem legnagyobb élménye ez az önkéntesség, ha már európai állampolgár, lehet, hogy a külföldi önkéntesség nem hangzik érdekesnek, de török állampolgárként száz oldalas dokumentumokra volt szükségem, és majdnem 1 hónapot töltöttem a hosszú távú vízum, így nehéz megtalálni a módját, hogy Európába menjen és kihasználja a lehetőségeket.
Szerintem mindenki önkénteskedjen egyszer, mielőtt meghal, az önkéntesség is jó kikapcsolódás, ha unja az egyetemi vizsgákat.
Köszönet olvasásra.
Tolunay Unay